Életveszélyben a kamaszok - a SEYLE felmérés

Életveszélyben a kamaszok - a SEYLE felmérés

Egy összeurópai programmal igyekeznek elejét venni az egyre gyakoribb serdülőkori öngyilkosságoknak. A kutatás szerint a magyar fiatalok közel 13 százaléka gondolkodik azon, hogy jobb lenne, ha nem élne. Sokan depressziósok és az sem ritka, hogy az alkoholba menekülnek. A droghasználat és az internetfüggőség kérdésében viszont jól állunk.
 
2011. novemberében mutatta be a Vadaskert alapítvány a hazai SEYLE (Saving and Empowering Young Lives in Europe) program első eredményeit. A kutatás több európai iskolában zajlik és fő célja, hogy a 14-16 éves serdülők körében a fokozott kockázatú magatartás csökkentésével segítse elő az egészségesebb életmódot. A fokozott kockázatú magatartások legrosszabb kimenetele az öngyilkosság, aminek megelőzése a programban központi helyen áll.
 
A vizsgálat az Európai Unió támogatásával történik. A programban tizenkét ország vesz részt: Ausztria, Észtország, Franciaország, Írország, Izrael, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország. Minden országban legalább ezer serdülőt vizsgáltak. Európában végül összesen 12 395 diák vett részt a vizsgálatban. A program fő céljai, hogy a serdülők egészségéről, jól-létéről és értékeiről információkat gyűjtsön, a serdülők számára programokat dolgozzon ki, mellyel csökkenthetik a fokozott kockázatú viselkedést, különös hangsúlyt vetve ennek legrosszabb kimenetelére, az öngyilkosságra.
 
Balról jobbra: Keresztény Ágnes, Bálint Mária, Dr.Balázs Judit, Mészáros Gergely, Farkas Luca
 
A kutatási módszer
 
Tizenöt budapesti gimnáziumból, ezerkilenc 14-16 év közötti diákot választottak ki. A vizsgálatban való részvétel önkéntes volt, de csakis az iskolák, a szülők és a diákok beleegyezésével történhetett. Kritérium volt az állami vagy önkormányzati fenntartás, illetve hogy a fiúk és lányok aránya nem haladhatta meg a 40-60 százalékot. Érdekes momentum volt, hogy bár a már hozzájárult szülői nyilatkozattal rendelkező diákok 96 százaléka részt kívánt venni a vizsgálatban, addig az összes megkeresett diák szüleinek, mindössze csak 40 százaléka adta jóváhagyását. A szülői alacsony engedélyezési arány összefügghet azzal, hogy hazánkban az öngyilkosság még mindig egy nehezen kezelhető kérdés.
 
A felmérés
 
Öngyilkos magatartás alatt értették a felmérésben a halál vágyát, az öngyilkosság gondolatát, tervét, az öngyilkossági kísérletet és tettet.A magyar fiatalok 12,69 százaléka kívánta a vizsgálatot megelőző két hétben, hogy bárcsak ne élne, míg 10,31 százalékuk arra is gondolt, hogy véget vessen az életének és 3,07 százalékuk el is tervezte, hogy hogyan tenné. „Ez mindenképpen felhívja a figyelmet hazánkban a fiatalok körében végzett öngyilkossági prevenciós törekvések fontosságára”- említette Balázs Judit. A bevont diákok 7,1 százalékánál alapos volt  gyanú a kérdőív alapján, hogy kezelést igénylő depresszió állt fenn, ami azt jelenti, hogy olyan súlyosságú és mennyiségű depressziós tünetük volt, ami már a mindennapi funkciók ellátását és az életminőségüket is rontotta.

 
A kutatásban résztvevő fiatalok 23,9 százaléka soha nem fogyaszt alkoholt, 44,6 százalékuk kevesebb mint havi egyszer, 5,2 százalékuk viszont hetente 2-3 alkalommal is iszik.  Ezek alapján a fiatalok körében kockázatos gyakoriságú alkoholfogyasztás 31,5 százalékban fordul elő. Természetesen nem csak a gyakoriság, de az egy alkalommal elfogyasztott alkohol mennyisége is fontos szempont, ami alapján az egy alkalommal legalább 3-4 egység alkoholos ital elfogyasztását tekintették kockázati tényezőnek. A magyar fiatalok 21,9 százaléka fogyaszt egy alkalommal ezen kockázati tényező felett, ami nagyon magas arány.
A hatályos magyar szabályozás fényében viszont elgondolkodtató az a tény, hogy arra a kérdésre, hogy honnan jutottak az alkoholhoz, a magyar fiatalok 27,8 százaléka válaszolta, hogy boltban vette.
 
 
A megkérdezett magyar serdülők 89,8 százaléka még soha nem használt drogot, kevéssel az összeurópai átlagtól elmaradva 3,9 százalékuk tekinthető kockázatos magatartásúnak e szempontból.
A dohányzási szokások tekintetében a magyar serdülők közel már dohányzik, 17 százaléka pedig legalább napi 2 szál cigarettát szív el, azaz rendszeres fogyasztónak tekinthető. Érdekes, hogy ezzel párhuzamosan a fiatalok 66,7 százalékának egyik szülője sem dohányzik, tehát a szülői pozitív példa ellenére is rágyújtanak a serdülők.
 
 
Internet és szex
 
A diákok egyötöde már aktív szexuális életet él, és nekik átlagosan már 2,2 szexuális partnerük volt életük során. A választ adó diákok 14,8 százalékánál előfordul, hogy nem védekezik óvszerrel, de csak 4 százalékuk állítja azt, hogy ritkán vagy soha nem használ óvszert.
 
A kóros internethasználatra, az internetfüggőségre vonatkozó kérdőív alapján a serdülők 9 százaléka mondható veszélyeztetettnek. Náluk az internethasználat még nem éri el az függőség szintjét, de közel áll ahhoz. Ezzel szemben a kérdőívet kitöltő serdülők 1,65 százaléka már internetfüggő, ami a vizsgált országok tekintetében szerencsére az egyik legalacsonyabb arány.
 
A vizsgálatban részt vevő diákok átlagos alvásmennyisége nem marad el jelentősen az ajánlott átlagos alvásmennyiségtől, ám emellett is azt látható, hogy a vizsgált diákok közel 92 százaléka érezte magát fáradtnak iskola előtt heti rendszerességgel, valamint csak 15 százalékuk alszik iskola után legalább egyszer hetente.
A diákok nagy részének átlagos testtömeg indexe (BMI) a normális zónába esik, viszont 7 százalékuk a túlsúlyos illetve elhízott kategóriába került.
 
Laza kapcsolat a szülőkkel
 
A serdülők 42 százaléka érzi úgy, hogy csak ritkán, vagy soha nem kap segítséget szüleitől fontos döntések meghozásában, egyharmadukkal nem beszélgetnek eleget a szüleik, és nem veszik figyelembe a véleményüket. Közel ötödük érzi úgy, hogy szüleik nem értik meg problémáikat.
 
Van mit tennünk
 
A felmérésben szereplő számok alapján Magyarország kismértékben az EU átlag alatt szerepel, ám ennek ellenére nagyon sok teendőnk van még.
A vizsgálat nem pusztán állapotfelméréssel foglakozott, hanem konkrét programokat is végeztek a kritikus magatartási formák okozta kár mérséklése érdekében. Ennek során előadásokkal mutatták meg, hogy a pedagógusok, milyen jegyek alapján ismerhetik fel az öngyilkos magatartás jeleit, és hogyan tudják a veszélyeztetettnek látott fiatalokat az egészségügyi ellátórendszerbe irányítani. A vizsgálat két hónapja alatt a képzéseken több mint száz pedagógus vett részt, önkéntes alapon. Az utánkövetés során a tanárok 21,4 százaléka úgy látta, hogy a képzés hatására könnyebben beszél a diákokkal lelki problémájukról és jobban megérti a fiatalok pszichés problémáit.