Latest note

2012. október 1.
Viktor vasárnap reggel erős fejfájásra ébredt. "Áááá, nem bírom ezt én már…" – gondolta – „A gazdaság nem akar beindulni, az embereim arra várnak mikor támadhatnak hátba, nekem meg mindennap frissen, üdén, mosolyogva kell az emberek elé állnom.”  Szép komótosan felkelt, pizsamáját élre hajtva az ágy melletti stokira helyezte. „Hmm bedobok egy fröccsöt a szemközti kocsmában az talán helyrebillenteni a lelki állapotomat” – és a fejében kipattanó gondolatot tett követte.
 
Kint a reggeli hideg csípte az arcát, de a nap sugarai pozitív energiát adtak neki. Szinte becsukott szemmel sétált a kocsmáig, élvezte az arcán szétáradó melegséget. "Mindig olyannak kell lennem, mint a Nap. Erősnek, védelmezőnek és egyben félelmetesnek, tüzesnek ha arról van szó. Igen-igen, ezt egyszer még felhasználom valamelyik szónoklatomban..." - gondolta, de arcát el kellett fordítani a naptól, mert közben a kocsmához ért. Benyitott.
 
- Adjon Isten az uraknak! - köszönt jó hangosan, majd a pultoshoz fordult - Egy nagyfröccsöt, Józsikám!
 
Miután megkapta, elindult az egyik üres asztalhoz, hogy helyet foglaljon és nyugodalmasan elfogyassza kedvenc italát. Azonban a sarokban állt valami, ami szemet szúrt neki. Poharát óvatosan letette az asztalra, zsebeibe nyúlt. "Hoppá, négy darab százas!" – érzékelte kezeivel. Örömében majdnem felkiáltott, ijedten körbe nézett meglátta-e valaki az arcán megbújó örömmámort. Nem látta senki. "Gyerünk ezt most eljátszom, és nyerni fogok!" – gondolta,  miközben a játékautomatához lépett. A fröccsből egy jó nagyot hörpintett, majd bedobta az első százast. A gép villogott, a különböző színű formák vadul pörögtek Viktor szemei előtt. „Most, most, moooost húzd meg a kart.” Megtette. A három színsor szép lassan megállt.
 
Szilva. Alma. Körte.
 
Azt a rézfánfütyülőjét!” - szitkozódott magában - "Ez most nem jött össze, a teremburáját!No sebaj van még három százforintosom. No majd azok..."
Mind a négy pénzt eljátszotta. Nem jött össze. Szomorúan ült le az asztalához, jobb kezével az állát vakarta. "Nem jó ez így sehogy sem. Nem-Nem." – gondolkodott majd ivott egyet. Kitekintett a kocsma koszos ablakán. Kint emberek sétáltak, piacra, bevásárlásba siettek. Volt aki a hétvége ellenére munkába sietett. "Igen az én népem. - büszkén nézett rájuk. -"Teszik a dolgukatNem lazsálással, kocsmában töltik a napjukat. Nem a szerencsével próbálják keresni a pénzüket..."
 
- Hát ez az!- kiáltott fel önkívületi állapotban a következő pillanatban. Nem is foglalkozott avval, hogy a kocsmában ülő emberek furcsán figyelték cselekedeteit. Gyorsan elővette, a mindig zsebében lévő, tövig lerágott ceruzáját és kis noteszét. Szorgalmasan pár mondatot jegyzetelt fel magának:
 
"A nyerőautomata a minden rossz forrása. Hétfő. 7:30 Lázár és többiek berendelni. Sürgős kormánygyűlés. Beszüntetni. Nincs apelláta."
 
Boldogságot érzett szíve környékén.