A gyönyörű (és száraz) ősznek köszönhetően át lehet sétálni a Margit híd alatt a Margit-szigetnél az északi oldaról a délire. Valahogy ezidáig ez kimaradt az életemből (pedig már számtalanszor volt ilyen), úgyhogy most hétvégén gyorsan bepótoltam. Persze a gyerekekkel együtt…
Bővebben…
Ha testi-lelki kikapcsolódásra vágysz, akkor irány a Zemplén! Gyönyörű helyeken sétálhatsz, kirándulhatsz, sportolhatsz, egy kicsit úgy érzed magad, mintha el lennél vágva a világtól. S tényleg, 4-5 éve még a mobil szolgáltatók által sem volt lefedett hely, most már a 30-as szolgáltató elérhető. A friss tiszta levegő kimossa orrodból, tüdődből a városi bűzt, bennrekedt szmogot. A rohanó városi élet után meglepődsz, mikor a szembejövő ismeretlen rád mosolyog, rád köszön. A helyi lakosok legnagyobb része a turizmusból és erdészetből él, vagy a közeli nagy városokba jár dolgozni, mert egyébként sajnos semmilyen munka nem található a környéken.
Az október 23-i hétvégén, Erdőbényén a Karádi és Berger borászatnál jártunk. Ennek több oka is volt. Egyrészt egy fiatalos, kellemes hangulatú romkocsma gyönyörű helyen – szóval nem egy szokványos borászat. Másrészt tudtam, hogy még zajlik a szüret, s legalább a gyerek megnézheti, hogyan is készül a bor. Harmadrészt próbálgathattam az új Canon fényképezőgépemet. (Sajnos a borkóstolás most kimaradt, mivel autóval kellett átruccanni a közeli Középhutáról). A borászat udvarán, nyáron ki lehet feküdni a füves udvarra, gyerekeknek homokozó illetve játéktér van kialakítva. Télen vagy rossz időben a kóstolás történhet a kinti levegőhöz képest melegnek tűnő pincében vagy a ház kialakított fogadószobájában.
Ha valaki Erdőbényén jár, térjen be nyugodtan a borászathoz – szerintem nem fog csalódni.
Németh Csaba idén az UTMB® (Ultra-Trail du Mont-Blanc®) versenyen negyedik helyen végzett. Emiatt készítettem vele interjút, mesél a versenyről, a futásról illetve az ultrafutás rejtelmeiről.
A: Gratulálok a teljesítményedhez és az elért negyedik helyhez az UTMB 2011-es versenyén. Mesélnél a versenyről, mi ez pontosan, kik indulnak rajta?
N.CS: Köszönöm a gratulációt. A versenyt 2003-ban rendezték meg először, mint a nevéből is kiderül a Mont-Blanc körüli ultrafutó versenyről van szó, amely három országot – Franciaországot, Olaszországot és Svájcot érinti. A verseny a hagyományos, tradicionális hosszú távú futásra van kialakítva, a futás szempontjából jobban kivitelezhető és látványos helyeken megy végig. A kezdetekben 140-150 km körül volt a táv hossza, idén már a 170 km-t is meghaladta. A szintkülönbség, ami szintén nagyon lényeges, kezdetekben 7500 m volt, ami idén már felkúszott 9800 méterre. Az első években nem indultak sokan, mára viszont már kinőtte magát. Ennek egyik oka, hogy Európában nagyon népszerű lett a hosszútávfutás. Kicsit ahhoz hasonlíthatnám, mint a hegymászásban az északi falak mászása.
„Mit is csináljunk? Mit is csináljunk?” – tanakodtunk a hotel szobájában. Jómagam azon csoportot erősítem, akiknek két, maximum három nap bőven elég a fürdőzős – szaunázós – sziesztázos kikapcsolódásból. Ilyen esetekben már második nap után érzem a lábaimban csörgedező vér unszolását: na, mi lesz már? Mikor indulsz neki? Persze két kis gyerekkel (három és öt évesek) ez azért mindig nagy dilemma, hol az a határ, mi az a túra, amit kibírnak és nem nekem kell levinnem őket a hegyről: egyiket a nyakamba, másikat meg az ölembe (sajnos előfordult már ilyen a történelemben, azt a regéci túrát a mai napig megemlegetem). Szerencsénkre legyen mondva, mindkét gyerek hamar megtanult járni – s azután mindig arra tanítottam őket, hogy igenis jöjjenek csak a lábukon, még ha nyafognak is inkább kitalálok mindig valami célt, mert úgyis tudom van bennük annyi energia, hogy mikor hazaérünk, akkor irány az ágy és az ugrálás…
Talán ’98-ban jártam utoljára Egerszalókon, pontosabban az egerszalóki hőforrásnál fürödni. Aki járt ott, tudja hogy micsoda élmény volt az erdőben, a csillagos ég alatt a hőforrás vízében megmártózni. Sokszor a bükki barlangászásból vagy túrázásból hazafelé menet megpihentettük fáradt testünket a kellemesen meleg vízben és átbeszéltük a világ éppen aktuális dolgait. Vagy csak feküdtünk a vízben, fejünket nekitámasztva a kőpadkának bámultuk a hatalmas univerzumot, mintha csak azt fürkésznénk, hogy egy „messzi-messzi galaxisban” ugyanezt teszi valaki és minket bámul. Mindezt tettük nyári forróságban, téli fagyban, vagy őszi esőben. Nem foglalkoztunk semmivel, mert a „hely szelleme” (nem az erdő szelleme!) kikapcsolt minket arra az egy-két órára. Mintha tested minden porcikájával éreznéd, hogy forog a föld, a föld forog a nap körül, a naprendszer forog a Tejútrendszerben, az pedig hatalmas sebességgel robog a Nagy-Bumm helyszínétől.
